A jószerencse villámai

Feuerbach úgy vélte, hogy az ember azért hozta létre a vallásokat, hogy igazolást és megerősítést kapjon a vad természet támasztotta korlátokkal szemben - másképp szólva a vallások története az aggodalmaink, félelmeink története. Mindez egyenes arányban áll az egyes vallások túlvilág képével. Szerinte különösen rosszul áll e tekintetben a protestáns kereszténység. (Das Wesen des Christentums ). 

Ami azt illeti, járvány ide vagy oda, nekünk eddig szerencsénk volt. Soha nem volt ekkora a forgalmunk és látogatottságunk, a járvány nem ért el minket, csak köröttünk csapkodtak a villámai, igaz a postás sem nagyon talál meg minket és este, ha kinézek az ablakon, a fekete hegyek néznek rám vissza, az erdei csapásokon farkasok és vaddisznók keresztezik egymás útját... Már-már sérthetetlennek éreztül magunkat. Aztán egy téli napon minden megváltozott. Egyik probléma jött a másik után, míg végül egy hideg éjjel elérkezett az a pont, ahonnan nincs már lehetőség és nincs mit továbbgondolni, a leginkább emberi is megkérdőjeleződött. Ráadásul sokunk, ha nem mindannyiunk alapélményévé vált az is, hogy a másik ember, a szomszéd, sőt az ő szomszédja, vagy az ő beszállítója, az ő fodrásza, ismerőse, mindannyiunk egyes problémája is kapcsolódik, ilyenformán pedig hozzáadódik az enyémhez. Az apokalipszis fészbúkja. Mindenki igyekszik védeni a legbensőt, de ebből a legbenőből egyre kevesebb maradt fedezetlenül, tisztán. Ekkor határoztam el, hogy valamit tennem kell, mint finomra csiszolt lencsével a napsugarakat, egybe kell gyűjtenem a jó szándékot, jóakaratot, sőt magát a jószerencsét. Miután kiüresedett, csődöt mondott a "minden rendben lesz", az "úgyis megoldódik", a "járvány után nem lehet visszatérni oda ahol eddig voltunk", új ösvényt kell kitaposni. Újrakezdeni. A semmiről, fokról-fokra. 

Miután teával foglalkozom, nem volt nehéz kiválasztanom, mi lesz erre a lehető leginkább irracionálisabb módszer: a japánok úgy hívják, hogy Yorishiro 依り代.

A yorishiro olyan kiválasztott és megjelölt hely, ahova az istenek kami (avagy maga az Isten) földre szállhatnak, ha meglátogatják világunkat. Miután teljességgel irracionális motivációról van szó, ne kutakodjunk a szavak között, maradjunk ennyiben, hogy hely kell nekik. Ezek általában tekintélyes méretű, rusztikus, természeti képzödmények, nagy sziklák, fák, amiket egy hasonlóan tekintélyes méretű kötéllel (shimenawa) vesznek körbe, így lesz belőle az istenek lakát  helyettesítő  evilági hely. Ha a hely, mint az istenek védett szálláshelye már létrejött, akkor az a shintai 神体 

Ez a fajta vallásos gyakorlat közeli rokonságban áll az animisztikus kelet-ázsiai és óceániai vallásokkal, valamint leginkább a shinto szentélyekkel, a korai, nem antropomorf spirituális szemlélettel.  Ebben a világfelfogásban nem egy, avagy jónéhány isten jeleníti meg a mindenség természetfeletti hatalmát, hanem a természet, mint szellem jelenik meg szinte minden jelenségben és objektumban.  Istene van a fáknak, a szélnek, a hullámzásnak, az állatoknak és a villámlásnak. Ezt a természeti erőt, energiát testesítik meg a kami fogalmában úgy, hogy fizikailag is helyet biztosítanak neki egy szentélyben, ahol az emberek esetenként megidézhetik ezeket a szellemeket. A Yorishiro tehát egy olyan hely, ami az emberek elgondolása szerint egyfajta spirituális villámhárítóként alkalmas a szellemek, az isteni energia fogadására. 

A yorishirok helyét a falu tanácsa döntöte el, és ezek a helyek fejlődtek először egyszerű kunyhók formályában a mai szentélyekké. Ezekben a szentélyekben elhelyezett tárgyak (kardok, tükrök) maguk is yorishirok voltak. A Shinto természetéből fakadóan a yorishirok általában természeti tárgyak:  különös alakú sziklák (iwasaka (岩境) vagy iwakura (磐座), szent fák, barlangok, de még élő emberek is lehetnek  azok yorimashi (憑坐). A leghíresebb ilyen természeti objektum talán Meoto Iwa (夫婦岩) házaspár sziklája. 

De a yorishiro érthető és érdekes módon leggyakrabban az otthonokban fordul elő. Az Újév során külön erre az alkalomra készített kadomatsu csábítja a házba az Újév kamijait, de számtalan házi oltár létezik az elhunytak emlékére, vagy az üzletek kirakataiban. Ilyen a mindenki által ismert stoppoló macska maneki-neko is, vagy a bambusz kumade oltár, amelyek az üzlet fennakadásmentes menetét hivatottak segíteni.

Nem is folytatom tovább a felsorolást, látszik, hogy ez a fajta vallásos gyakorlat a mindennapok része. Persze egy sokszáz éves fa is a mindennapok része, sőt sokkal több minden napé, mint amit mi megélhetünk, ezért méltó a minden napi figyelmünkre és tiszteletünkre. Így, már csak koránál fogva is.  Ez igaz lehet a szomszéd R.B-re is, aki ugyan egész életében egy haszonleső alkoholista volt, de mostmár 93 éves és hátha ma fog valami örökérvényűt mondani.  Amint ez a figyelem megfogalmazódik, a Bölcsek Tanácsa nélkül is kijelölhetjük minden napunk animisztikus, jó és szerencse isteneket vonzó szegletét. Nekem könnyű dolgom volt, a bejárat mellett egy kb 150 éves oliva fa él, látott már egyet mást, terebélyes ágai alatt családok jötttek-mentek, reménykedtek, éheztek és búslakodtak. Tegnap amikor arra jártam, azt mondtam neki - engedd meg, hogy te legyél a yorishironk.  A yorishiro építéshez a szent hely megtalálásán túl kell egyfajta ráhangolódás, szándék, máshol hitnek neveznék. nem túl sok, épp csak annyi, amennyit most elmondtam.  Kell hozzá egy természetes alapú kötél, fonhatjuk magunk is. Ez a kötél a Shimenawa (標縄), amit a lenti videón látottakat követve lehet elkészíteni. Van belőle egész nagy formátum is.

Ejnye ejnye, nem kellene ollót használni!!

A kötél ami elhatárolja kis házi szentrezervátumunkat további elemekkel bővül, elsősorban a cikk cakk alakúra vágott papírcsíkokkal, ez a Shide (紙垂). Nem vicc, a shide tényleg villám alakú, csak nem elektromosságot vonz be és vezet le, hanem spirituális energiát testesít meg.  Számtalan megjelenési és alkalmazási formája van és legalább három különféle stílusban lehet hajtogatni. Elkészítéséhez (mondhatnánk szentelt) körülmények, de leginkább tiszta szándék és elhivatottság  kellenek. Más vallási felekezethez tartozó ember nem készíthet ilyet, csak shinto hívő vagy csendes, békés ateista. A papírt nem szabad ollóval, csak erre a célra használt késsel vágni, csak felülrő lefelé, vagy balról jobbra, A kötélhez kis trükkel, egy kis szalmakévével kell hozzáerősíteni. A kötélen további szalmakévék lógnak lefelé, felváltva egy shide, egy kéve. 

A békés animisztikus vallások úgy tűnik informális körülmények között mindenkinek rendelkezésére állnak, de ez nem egészen így van. Az öreg fákra esetenként a nyugati vallások immár vallástalan tagjai is áhítattal tekintenek. A papír cikkcakkos kivágásához és felakasztásához olyasféle szemléletre van szükség, ami hasonlít a vegetariánus mély meggyőződéséhez és attól való tartózkodásához, hogy ártalmat okozzunk. Ebben az értelemben a shinto hamar összekeveredett a buddhizmus szabályaival és tanaival, olyannyira, hogy egy adott történelmi pillanatban hivatalosan is igyekeztek szétszálazni az összegubancolódott szálakat. (shinbutsu bunri (神仏分離)  1868)  A fontosnál is fontosabb szabályok, nevek, alkategóriák száma itt is a végtelenhez közelít. Mindebben a yorishiro babrálása mélyen rokon a teakészítő ember részletekbe merülő, koncentráló és önreflexív figyelmével. Sok más mellett egy dolog különbözteti meg a nyugati vallások katekizmusától:  nincs cél és akarat.  Nem kell a felekezet tagjának lenni, egy kósza turista is, ha épp arra jár, megrángathatja a szentély előtt lógó tekintélyes kötelet, hogy felkeltse a szundikáló isteneket és tapsoljon:  Hé! itt vagyok !  Munkára!

Nem nagy dolog, kicsit talán játék is.  Mindenesetre én a fát felöltöztettem és várom az idők jobbra fordulását.